Momu.hu - More Music -

Belépve: momu user

KILÉPÉS

Fórumok kezdőlap >> Költészet, versek

Előző

1 2 3 4 5 ... 370

Következő

Dömötör

Momu egérfogó

Hozzászólás időpontja:
2010.03.10., 22:36

Válasz erre

Reményik Sándor – Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, eget ostromló akarattal –
s a lehetetlenség konok falán
zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
szótalanul, gondolattalanul
mondod magadnak: mindegy, mindhiába
a bűn, a betegség, a nyomorúság,
a mindennapi szörnyű szürkeség
tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
mely nem tárult ki átokra, imára,
erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat
– hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled,
s olyan közel jön, szépen mosolyogva,
hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
akkor – magától – minden elcsitul,
akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
csak úgy, magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

miss r 21

Momumumus

Hozzászólás időpontja:
2010.03.10., 22:03

Válasz erre

Válasz b1zsolesz üzenetére, 2010.03.10., 12:15

Elesett a Rami baba
Sírásra görbült a szája
Megütötte kicsi térdét
Mutogatja bibis kezét
Ne sírj kicsi Rami baba
Karjába vesz, jön majd apa
A bibidet meggyógyítja
Arcocskádat simogatja
Bibis kezed, fájós térded
Puszikákkal elhalmozza
Hüppög már csak Rami baba
Nem is fáj már, mondogatja
Bibis kezét, fájós térdét
Puszikákra tartogatja
Nevetgél már, huncutkodik
Ide-oda kérek puszit!
Kezét-lábát mutogatja
Nem is fáj már mondogatja
Meggyógyította apa
Csodát tett a puszikája

Nagyon aranyos versike!!

Dartagnan

Momumanó

Hozzászólás időpontja:
2010.03.10., 21:44

Válasz erre

THÉODORE AGRIPPA D'AUBIGNÉ - Complainte à sa dame

Ne lisez pas ces vers, si mieux vous n'aimez lire
Les escrits de mon coeur, les feux de mon martyre :
Non, ne les lisez pas, mais regardez aux Cieux,
voyez comme ils ont joint leurs larmes à mes larmes,
Oyez comme les vents pour moy levent les armes,
A ce sacré papier ne refusez vos yeux.

Boute-feux dont l'ardeur incessamment me tuë,
Plus n'est ma triste voix digne if estre entenduë :
Amours, venez crier de vos piteuses voix
Ô amours esperdus, causes de ma folie,
Ô enfans insensés, prodigues de ma vie,
Tordez vos petits bras, mordez vos petits doigts.

Vous accusez mon feu, vous en estes l'amorce,
Vous m'accusez d'effort, et je n'ay point de force,
Vous vous plaignez de moy, et de vous je me plains,
Vous accusez la main, et le coeur luy commande,
L'amour plus grand au coeur, et vous encor plus grande,
Commandez à l'amour, et au coeur et aux mains.

Mon peché fut la cause , et non pas l'entreprendre;
Vaincu, j'ay voulu vaincre, et pris j'ay voulu prendre.
Telle fut la fureur de Scevole Romain :
Il mit la main au feu qui faillit à l'ouvrage,
Brave en son desespoir, et plus brave en sa rage,
Brusloit bien plus son coeur qu'il ne brusloit sa main.

Mon coeur a trop voulu, ô superbe entreprise,
Ma bouche d'un baiser à la vostre s'est prise,
Ma main a bien osé toucher à vostre sein,
Qu'eust -il après laissé ce grand coeur d 'entreprendre,
Ma bouche vouloit l'ame à vostre bouche rendre,
Ma main sechoit mon coeur au lieu de vostre sein.

Dömötör

Momu egérfogó

Hozzászólás időpontja:
2010.03.10., 15:23

Válasz erre

Hozzád

Ha végeztél már azzal, mit e nap ismét rád szabott,
Akkor, de csak akkor vedd kezedbe e lapot.
S ne rohanj egy percig tovább, ülj le egy székre,
Lassan olvasd versem, szóról szóra, mindent értve.

Most, hogy szívedbe a csend belopta szent helyét,
Szakíts időt, hogy hallgasd életed zenéjét.
Most ne bújj álmok mögé, a valótlant kergetve,
Most te csak te legyél, az álruhát levetve.

Tudjuk mindnyájan, végzetünk írói sokszor kegyetlenek,
Sokszor csak magányban érezzük magunk egyetlennek.
Sokszor van, hogy tanácsra, segítségre éhezünk,
De egy nagyobb erő mindig fogja mind a két kezünk.

Minket szent méhében egy szent angyal nevel.
Bármily nagyot esel, egy fél szárny felemel.
Nincs legtisztább víz, csak a harmatok tengere,
Nincs tiszta lélek sem, csak az újszülött lelke.

A tökéletes világ már a lábaink előtt hever,
De mi úgy tapossuk szét, mint hangyát a nagy teher.
Ne tégy mást, mint amit szíved diktál, s eszed helyesel,
Ha más csábítást követsz, végleg elesel.

Magányban ébredni e zord világ kihalt síkságán,
Nagyobb büntetést Isten már nem szabhat ránk.
Örök, és leghatalmasabb erők a szeretet s a szerelem,
De az igaz szeretet a szív fáján, az alázat virágaiból terem.

Nézz most magad elé, és jegyezd meg szavam.
Tanulj a hibákból, mert a jövő a múlt könnyeiben van.

Dömötör

Momu egérfogó

Hozzászólás időpontja:
2010.03.10., 15:21

Válasz erre

Világ

Hajnal van odakint,
úgy folyok szét a napon,
akár a kés a vajon -
ha csuklómra sebet hint.
Bugyog a vérem odakint.

Férgek föld alatt s felett,
romlott lények helyett
rothadó húsodat
zabálják ők-
és az emberek.

Éj száll fejem fölé,
keresztet vájva porba.
A pornak.
Lettél belőle és kér vissza,
ma és holnap.

Irigy kutyák, emberek helyett,
állatok,
hullanak fejek,
hogy-
neked mindened meglegyen
tóparton, hegyen,
völgyön át
hordoztál rabigát.

És most itt állsz
széttárt karokkal
leszegett fejjel-
üvöltő barmokkal.
Istent játszva.

Holnap újra virrad
és forog tovább, a lényed
és saját véred veszi
fejed-
és csorgatja véreddel teli,
edényedet.

Majd jő, a
Megváltó -
halált hozó
halottakkal játszó
pokoli egyed.
hogy mérgezze,
szavával
kárhozott lelkedet.

És újra nap és ismét éj,
forgó világ, forgó szél
csavarja el fejed.
cigibe tekered
és repülsz el,
messze-messze innen.
Még a világ
már nem világ,
és holtan -
találnak Rád.

szende

Momumumus

Hozzászólás időpontja:
2010.03.10., 13:03

Válasz erre

Válasz b1zsolesz üzenetére, 2010.03.10., 12:15

De aranyos!

b1zsolesz

Momumágus

Hozzászólás időpontja:
2010.03.10., 12:15

Válasz erre

Dömötör

Momu egérfogó

Hozzászólás időpontja:
2010.03.09., 15:13

Válasz erre

A sors

Néha a sorsunk
Kegyetlen és durva,
Máskor meg mindent
Két kézzel ad vissza.

Volt egy gyémántom
Őt elvette örökre,
Most viszonzásul
Egy kincset ad helyette.

A gyöngybetűi
Csillognak szememben,
Szívdobbanását
Érzem a szívemben.

A szeretetről
Egy a véleményünk,
Vagy mindent adni
Vagy kárhozottul élünk.

E költeménynek
A kincs az ihletője,
Kérem az Istent
Tartsa meg örökre!

Orsi1976

Momumanó

Hozzászólás időpontja:
2010.03.09., 14:17

Válasz erre

Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,
Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,
Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.
Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,
S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,
Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.

Dömötör

Momu egérfogó

Hozzászólás időpontja:
2010.03.09., 12:46

Válasz erre

Elveszve

Felemeltem köveket, elhordtam a hegyeket
Mindent megmozgattam így kerestelek
Hallgattam az ezer szelet mi fúj
Köröztem az erdőtüzet, lelked ott búj?
Te vagy a napfény az érett gabonán
Csengő dallam szabad madár ajkán?

Hallani véltelek a reggeli zsivajban
Talán láttalak az ezer esti csillagban
Te vagy a gyémántcsillogás a tavon
Vagy a lágy őszi eső borongós napon?
Itt vagy-e minden hangban velem
Vagy csak játszadozik csalfa képzetem?

Addig kerestelek kutattalak e világon
Míg rájöttem nem téged, magamat nem találom!

Előző

1 2 3 4 5 ... 370

Következő